Nagyapám a diszkóban

Régebben, amikor egy-egy hétvégi éjszakán megfordultam zenés-táncos helyeken, a fényektől, a muzsikától, a vidám tömegtől, egy kis alkoholtól, meg ettől az egésztől együtt, ami sokkal több, mint ezek az alkotóelemek egyszerűen összeadva, mert a képletbe valahol szorzók is kerülnek; nevezzük ezt az egészet, ezt az eredményt az éjszaka hangulatának - szóval az éjszaka hangulatától megrészegülten olykor arra gondoltam, hogy mi lenne, ha itt lenne nagyapám. Milyen lenne nagyapám az éjszakában. Elképzeltem, ahogy Karcsi papa támaszkodik egy korlátnál, vagy ropja a vonagló tömegben, miközben a táncoló masszát pásztázva cikáznak, villognak a fények, együtt pulzálva a zenével. Hol velem azonos korúnak képzeltem, hol pedig továbbindítva őt a nagyapaság felé vezető úton. Mint egy "alternatív valóság", amikor regények, filmek abból indulnak ki, hogy milyen lett volna, ha a második világháborúból a náci Németország kerül ki győztesen, és most ugyanúgy lenne mobiltelefon, internet, funky, vagy épp eletronikus tánczene - ugyannakor nemzetiszocialista személyi kultuszban élnénk; vagy pedig a szocializmus dialadalmaskodott volna a piacgazdaság felett, és Nyugat-Európa elszegényedett országai csatlakoztak volna a Szovjetunióhoz hosszas tárgyalások után, és most azért küzdenének, hogy ők is a rubel-övezet biztonságát élvezhessék. Vagy mint a fantasy-filmek számszeríjjal kombinált lézerfegyverei, évszázados gúnyába oltott űrruhái. Sajnos csak ezeket a méltatlan vagy bizarr példákat találtam (és találom rendre, ha eszembe ötlik ez a kép), de nagyapám elképzelt felbukkanása egy ilyen szórakozóhelyen is egy hasonlóan ellentmondásos, sőt szürreális dolog lett volna.

Az elbaszcsizódott fülhallgató

Elbaszcsizódott a telefonom fülhallgatója. Így stílustól függetlenül minden muzsika egyfajta fémes, karcos, disztorziós remixként jön ki belőle. Aztán hol kiesik a magas, hol eltompul a mély, a vokál is mintha egy bezárt szobából vagy egy vakondtúrásból szűrődne ki. Az énekesnő, Oceana Cry cry c. dalához sem Dj Robee tolja hozzá a legtöbb pluszt és kreatív újragondolást, hanem a fülhallgatóm megszakadt idegszálai, melyek hajladozva olykor ismét összeérnek, kiszámíthatatlanságot és új hangzást adva a zenének. A helyzetet kihasználva korábbi háttérmotívumok tolakodnak elő, helyet cserélve az unottá szokottakkal. Ha százszor meghallgatnám, akkor sem szólna kétszer ugyanúgy. Mint egy élő koncert. Vagy inkább mintha egy túlzásba esett, szintézer-fetisiszta lemezlovas játszana a dalokkal. Szóval ilyen most az én önálló életre kelt, művészi álmokat dédelgető, és álmainak hangot is adó, vagy inkább elvevő (mert ugye a kevesebb olykor több: állítólag a nagy írók vagy a filmrendezők sem azon törik jobban a fejüket, hogy mit tegyenek még hozzá a művükhöz, hanem hogy mit vegyenek el belőle úgy, hogy e sejtetéssel, befogadóra bízott kiegészítéssel mégis több legyen), elbaszcsizódott fülhallgatóm.

Egy újabb interjú

Készítettem egy újabb interjút, ezúttal nyelvi akadályokat is leküzdve, a Budapest-Melbourne távolságról nem is beszélve (bár ez utóbbi ma már nem valódi akadály az információ-áramlás számára, inkább csak amolyan érdekesség). Tehát: interjút készítettem azzal az arccal, aki a képen látható durca kütyüt kiötlötte és megvalósította. Nos, kedves olvasóim, fogadjátok szeretettel David L. Jones-t, Ausztráliából!

Kalkulátorisztán térképe

Kalkulátorisztán csodálatos országának térképe és útikalauza, a könnyebb és otthonosabb eligazodás kedvéért. Jó barangolást!

Balaton monológ

Lebegni a boldog cél felé a nedves, ölelő és simogató, ősi közegben, el-elmerülni a bársonyos medencében, mozdulatról mozdulatra ellenállni a mélység hívogató csábításának, melynek bármelyik pillanatban megadhatnám magam; hullámzó és ziháló testtel sodródni időben és térben; a jelen élén táncolva átélni a pillanat varázsát, mely egyszerre oly ismerős és megismételhetetlenségében örökre elvesző, egyszerre pezsdítően friss és álomszerű kábulatba ringató.
Ilyen átúszni a Balatont.

Nemiszervekkel díszített grafikus számológép

Összefirkált óriási számológép matrica egy montreali ajtón, és további érdekességek.

(Hát igen, most látszólag ott tartok, Kedves Olvasóm, hogy csupán a Számológép Blog bejegyzéseinek beharangozását bízom erre a blogra, ami webnaplóm dicső múltja után nem tűnhet túl fényes jelennek, de azért igyekszem hamarosan itt is újra világosságot gyújtani. Ez a bloggerkedés számomra amolyan hullámvasút jellegű dolog, a hiperaktív, felfelé ívelő időszakokat rendre semmittevésnek ható hetek követik - de ez megint csak látszólagos dolog, a csendes felszín alatt azért folyamatosan születnek az ötletek, tárolódnak a hangulatok, benyomások, hogy aztán egy újabb, látványosan építkező korszak köveiként szolgáljanak. Még az is megeshet - sőt, bizonyosan így van -, hogy ez az igazi munka: a blogommal akkor foglalkozom igazán, amikor egy betűt sem írok, amikor pedig írok, akkor az azt megelőző kemény, ám látszat nélküli munka gyümölcseit szedem le könnyű mozdulatokkal, és gyűjtöm Nektek blogom kosarába.)

Ördögi kör

Keveset írok, kevesen is olvassák... Ördögi kör: miért írjak, ha alig olvassák, és viszont: miért látogatnának az olvasók egy olyan oldalt, ahol alig van olvasnivaló. Illetve ördögi kör lenne, ha csak az olvasótábor bővítése motiválna - mert bizsergető grafomániám is írásra késztet. Ha senki sem olvasná, akkor is írnék. Tán még egy palatáblára is, melyről egy új gondolat felírásával a korábbiak látszólag elvesznének.
Időnként, amikor magam a blogomnak képzelem, féltékenykedek egy másik önmagamra, vagy inkább gyermekemre, például az online számológépemre, amit már naponta több százan használnak. Vadidegenek képernyőjének pixeleit hódítom meg boldog percekre, és a számítások hátterében az én agyamban született algoritmusok futkároznak. Vagy a Számológép Blogra is féltékeny vagyok, melynek olvasottsága már a napi százat nyaldossa - és innen, személyes blogom alulnézetéből ez már szép eredmény.
No nem baj, előbb-utóbb hátha érdekessé válok.

Elindult a Társasjáték Blog

Elindítottam a Társasjáték Blogot - ezentúl a társasjátékaimmal kapcsolatos információkat, érdekességeket, fotókat ott közlöm, és onnan is elérhetőek lesznek a letöltések.
Napokon belül újra jelentkezem személyes bejegyzésekkel. Addig is, hogy ne legyetek olvasnivaló nélkül, kedves látogatóim, ajánlom figyelmetekbe a Naoto Fukasawa design számológépéről szóló posztot a Számológép Blogban.

Rögtön jövök

Hamarosan tényleg visszatérek Hozzád kedves blogom (és ezáltal hozzátok is, kedves Olvasóim), de most még pár napig a társasjátékaimra (publikáltam a Karácsonyi Társasjáték szabályát, és tovább dolgoztam az új játékaimon) és a Számológép Blogra koncentrálok. Ez utóbbiban például közzétettem második interjúmat, ezúttal Nagy Gáborral, akinek egy dolláros grafikus számológép alkalmazását már 70.000-en vásárolták meg.

Túl az 500. poszton a Számológép Blog

Kedves blogom, hamarosan újra foglalkozom Veled, és ígérem írok egy régi, magányos éjszakáról, háztetőn kopogó birsalmákkal és a Sláger Rádióval, vagy valami ilyesmiről, de most éppen csak benéztem, hogy felhívjam a figyelmet a Számológép Blog jubileumi bejegyzésére.
A társasjátékokra vonatkozó kérdéseket illetően: jövő héten publikálom a Karácsonyi Társasjáték szabályát, és várhatóan A kocka el van vetve társasjáték is kiadásra kerül.

Álmodtál már számológépekről?

Elkészítettem életem első interjúját. Alanynak nem egy olcsó, hétköznapi, televízióban sütő-főző celebet (tisztelet a kivételnek, hiszen azért azok között is vannak értékes emberek, akik a képernyőn sütögetik a pecsenyéjüket) választottam, hanem magát Tóth Viktort, az általam nagyra becsült rskey.org oldal - valamint a hozzá kapcsolódó rendkívül gazdag zsebszámológép-gyűjtemény - tulajdonosát. Sűrű időbeosztásom sajnos nem tette lehetővé, hogy elutaztam hozzá a Tengerentúlra, így e-mailben tettem fel neki pár kérdést, amire ő készségesen, meglepő és megtisztelő gyorsasággal válaszolt. A Számológép Blogot is elismerő szavakkal illete - persze lehet hogy csak udvariasságból, de azért jól esett, hiszen Tóth Viktor Kalkulátorisztán csodálatos birodalmában legalább olyan fontos személyiség, mint Ali G a raszta-gangszták között, és akkor még keveset is mondtam, mert akár úgy is fogalmazhattam volna, hogy állócsillag Kalkulátorisztán egén, valamelyik hétszegmenses csillagképben.
Az "Álmodtál már számológépekről?" kérdésem furcsának hathat, de hát magamból indultam ki, és bizony velem már többször előfordult, hogy különleges, valóban álomszerű számológépekről álmodtam, titkos, rejtett funkciókkal, amik speciális billentyű-kombinációkkal érhetőek el. Nem orgazmokozmikus álmok, de hangulatosak, határozottan hangulatosak.
Ha valaki figyelmetlenül átsiklott volna az interjúhoz vezető link felett, akkor ide kattintva is elolvashatja azt.

A kocka el van vetve

Kedves blogom, az elmúlt napokban ismét elhanyagoltalak. Egyrészt én is az eltűnt időn elmélkedtem Combray festői környékének és Proust sütemény-idézte emlékeinek hatása alatt, másrészt a filmes kvízembe is tettem néhány újabb filmcímet, harmadrészt pedig ciklikusan előtörő társasjáték-kitalálási lázam is a szokottnál hevesebben égette lelkem, és nekiláttam egy új, Rizikó alapú, ám kellőképp elbonyolított stratégiai társasjáték megalkotásának, melynek - belátom, nem túl fantáziadús, de tán nem is annyira csapnivaló - A kocka el van vetve nevet adtam (kattints bátran a képre, kedves olvasóm, és gyönyörködj a játékpálya finom textúrájában). Egy ismeretlen olvasóm egyébként épp a minap érdeklődött, hogy mikor publikálom a társasjáték-szabályokat; nos, hamarosan.
Ha már a kifogásoknál tartok, ne feledjem: a Számológépes Blogomba is írtam néhány újabb posztot - tudtátok, hogy létezik Fila számológépes óra? Bizony létezik ám. Hát az ujjazósat már mutattam? És ezeket?