Találkozás édesapámmal

Édesapámmal egy hatalmas pályaudvar csarnokában találkoztam, mely végtelenbe nyúló peronjaival, élénk, festői színeivel egyszerre idézte Déry Tibor G. A. úr X-ben c. regényének világát és a nyugat-európai nagyvárosok pályaudvarainak hangulatát.
Sokan voltak a csarnokban, de a tömeg elkerült minket, mint a videoklipekben, amikor a felgyorsított mozgású emberáradat a háttérben hömpölyög, nem zavarva az előtérben mutatott, szinte mozdulatlan énekest.
Kissé furcsa, csíkos nadrág volt édesapámon, és határozottan jó formában volt, vidámság és jókedv sugárzott belőle. Mintha büszke lett volna rám valamiért (hogy miért, arra sajnos már nem emlékszem), viselkedésében és szemében pedig valami boldog hálát véltem felfedezni - tán egyszerűen azért volt hálás, hogy álmomban újra életre keltettem.

Zserbó és Hentes

Két tengerimalacunk, Zserbó (Zserbi) és a kegyetlennek ható nevű, de nem kevésbé cukorfalat Hentes (Hentike).

A push-up hatás

Lassan itt az ideje újra fekvőtámaszokat nyomni - már csak a közelgő Balaton-átúszás miatt is, ami immár a jubileumi, ötödik átúszásom lesz. Még mindig nem tettem le arról a tervemről, hogy egyszer lenyomom a 100 fekvőtámaszt - illetve nem csak egyszer, mert utána megpróbálom legalábbis szinten tartani magam, vagy inkább tovább is fejleszteni ezt a fura tudományt.

Technikatörténeti párhuzam

Avagy párhuzam a mobiltelefonok és a számológépek evolúciója között.

Az én Eastpak táskám

Mindig is egyfajta tisztelettel tekintettem azokra a jómódú emberekre, akiknek félmillás Louis Vuitton táskájuk van, mégis annyira környezettudatosak, hogy - ökológiai lábnyomukat minimalizálandó - a négyeshatos villamossal közlekednek a városban (ezzel akár azt is vállalva, hogy esetleg egy hajléktalan után foglaljanak el egy kétes tisztaságú ülőhelyet), ahelyett, hogy a luxusautóikkal járnák az utcákat, biztonságosan és higiénikusan elszigetelve magukat a szegényebb rétegektől.
Sőt, ezzel a pórnép közé vegyüléssel tulajdonképpen egy még kellemetlenebb, már-már frusztráló kockázatot is vállalnak, és úgy érzem, ez tovább fokozza tiszteletemet: azt vállalják ugyanis, hogy a kevésbé hozzáértőkben felmerül, hogy táskájuk nem valódi, hanem az eBay-en vagy egy aluljáróban bugázták, és nem az ökológiai lábnyom eszméje vagy a kötöttpályás tömegközlekedési eszközök iránti gyermeki rajongás miatt utaznak villamoson, hanem pusztán kényszerből.

Komolyra fordítva a szót: vettem egy Eastpak táskát. Barátnőm találta nekem a táskaboltban egy ketrecbe hajítva, ahol a leárazott táskák vártak szomorúan és összezsúfolva új gazdáikra. Ott várt rám ez a viharkék Eastpak táska, 10.000 Ft-ról 5.000 Ft-ra leárazva, de így leárazottan is tartva a 30 éves garanciát (furcsa ebbe belegondolni, hogy csaknem hatvan éves leszek, amikor lejár a táskám garanciája). Eszembe jutott egy régi reklám is, amit a 90-es évek közepén sugároztak egy zenecsatornán: a srác ment a sivatagban, aztán szomjanhalt, majd pedig a csontváza fölött fújta a szél a homokot, de a hátán az Eastpak hátizsák még mindig újszerű állapotban volt.

Interjú a Nemzetközi Logarléc Múzeum igazgatójával

Egy érdekes interjú a Nemzetközi Logarléc Múzeum igazgatójával, Mike Konshak-kel (fordítás).

Movie Lova Lova #1300

Movie Lova Lova film kvíz - pinanyaltilag már 1300 filmmel a játékban.

Az én Hewlett-Packard grafikus számológépem

Néhány bekezdésben az első Hewlett-Packard grafikus számológépemről: Az én HP-28C-m.