Kamaszkorom egyik már-már elfelejtett, de azért nyomokban tudatalattimba épült olvasmányélménye Szolzsenyicin Rákosztály c. regénye. Édesanyám adta olvasni még valamikor tizenéves koromban, amikor influenzásan feküdtem otthon - ami persze a szinte biztos gyógyulás tudatában össze sem hasonlítható egy rákosztály halálközeli hangulatával, de kívülállóként olvasni és borzongani épp megfelelő. Leginkább az a rész maradt meg emlékezetemben, amikor egy lánynak mellrákja van, és megkéri a főhős fiút, hogy még utoljára csókolja meg a mellét, mielőtt másnap levágnák (merthogy az 1950-es években játszódik, amikor még nem létezett mellplasztika). Elég katartikus volt, bár Zweig Ámok c. novellája még ezen is túltesz - igaz, ott nem a másodlagos nemi jelleg, hanem az elsődleges van a fókuszban.
Olvastam akkoriban egy másik orosz regényt (vagy inkább drámát) is, amiben egy puskával fenyegetőző nagypapa szerepelt - és a Mormogi papa c. rajzfilm jutott róla eszembe.
2010. május 4., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése