2010. május 30., vasárnap

Négyből négy, zsinórban

Sikerült negyedszer is teljesítenem a Kinizsi Százast (2007., 2008., 2009., 2010.), így már elmondhatom, hogy többször teljesítettem, mint a pasaréti lelkipásztor.

2010. május 27., csütörtök

2010. május 20., csütörtök

Újabb kvízek

Készítettem egy új "kvízmotort", és az új kvízmotorral egy számológépes és egy K100-as kvízt (a korábbi filmes mellé).

2010. május 11., kedd

2010. május 8., szombat

Találkozás az emberrel, aki már 26-szor teljesítette a Kinizsi Százast

Miközben a szexshop melletti outdoor-üzletben (mondhatni outdoor az indoor mellett) a bakancsokat nézegettem, épp ott próbált cipőt az a deres és derűs ember, aki már 26-szor teljesítette a Kinizsi Százast (olyasféle találkozás lehet ez, mintha egy könyvmoly magával Könyves Mendellel futna össze). Ezt egyfajta jelnek is tekintettem, így aztán - diogenészi életszemlélet ide vagy oda - nem tudtam otthagyni egy jelentősen leárazott (36 ezer Ft-ról csaknem a felére) La Sportiva bakancsot, Vibram talppal és Gore-Tex felsőrésszel.

2010. május 6., csütörtök

Interjú Curt Herzstark-kal, a "borsszóró számológép" feltalálójával

Egy újabb interjú (az eddigiekkel ellentétben fordításként, a teljes munka eddig fordításokban nem túl gazdag életem leghosszabb ilyen jellegű műve lesz) a Számológép Blogban.
Curt Herzstark mesél családjáról, kalandos életéről és a mechanikus számológépekről.

2010. május 4., kedd

A Kinizsi Százas hava

Itt a május, a Kinizsi Százas hava (ha nem lenne még néhány mániám, a kevésbé beavatottak akár a monomániámnak is hihetnék a Kinizsi Százast, de így azért köszöni szépen, nincs egyedül).
Gegét (irodalmi ambíciókat dédelgető unokatestvéremet) is traktáltam kicsit ezzel a túrával, elmeséltem neki, hogy a részvételi statisztikákat böngészve úgy érzem, hogy évről évre egy egyre szűkebb elithez tartozom, hiszen az egyszeres, kétszeres, háromszoros, négyszeres, ötszörös, stb. teljesítők száma meredeken esik (legalább egyszeres teljesítőből pl. több mint 3000 van, a legalább tízszeres viszont már csak alig több mint 20 fő).

A lány, akinek levágták a mellét

Kamaszkorom egyik már-már elfelejtett, de azért nyomokban tudatalattimba épült olvasmányélménye Szolzsenyicin Rákosztály c. regénye. Édesanyám adta olvasni még valamikor tizenéves koromban, amikor influenzásan feküdtem otthon - ami persze a szinte biztos gyógyulás tudatában össze sem hasonlítható egy rákosztály halálközeli hangulatával, de kívülállóként olvasni és borzongani épp megfelelő. Leginkább az a rész maradt meg emlékezetemben, amikor egy lánynak mellrákja van, és megkéri a főhős fiút, hogy még utoljára csókolja meg a mellét, mielőtt másnap levágnák (merthogy az 1950-es években játszódik, amikor még nem létezett mellplasztika). Elég katartikus volt, bár Zweig Ámok c. novellája még ezen is túltesz - igaz, ott nem a másodlagos nemi jelleg, hanem az elsődleges van a fókuszban.
Olvastam akkoriban egy másik orosz regényt (vagy inkább drámát) is, amiben egy puskával fenyegetőző nagypapa szerepelt - és a Mormogi papa c. rajzfilm jutott róla eszembe.