2010. április 30., péntek

Hullahopp

Megtanultam hullahoppozni (oké oké, későn érő típus vagyok, hintázni például nagycsoportos koromban tanultam meg, biciklizni és úszni pedig általános másodikban).
Megyek is inkább hullahoppozni.

update:
Nagyon durca ez a hullahopp, kajakra.

Movie Lova Lova #1274

Hosszú kihagyás után újra foglalkoztam a filmes kvízemmel is, és tettem bele pár új filmet - így pinanyaltilag már 1274 film van a játékban.

2010. április 26., hétfő

Írnék is meg nem is

Most éppen úgy vagyok, hogy írnék is meg nem is. Van is kedvem meg nincs is. Persze kellene írni, mert már régen írtam, ugyanakkor mégis bénító ez a kényszer. De nem csak ez a külső kényszer feszélyez, a naptár, a múló idő kényszere, hogy legutóbb több mint egy hete írtam, és mi lesz így a blogom kontinuitásával, frissentartásával, a nehezen ideszoktatott olvasók ellátásával, hanem az írás belső, Tourette-szindróma szerű kényszere is feszít, ugyanakkor ihlet híján nehezen talál utat, s most épp a kellő téma sincs meg, ami körül kikristályosodhatnánk a szavak, összeállhatnának a mondatok. Ilyenkor az a képzetem támad, hogy csak rakódik, rakódik a por a blogomra, mint egy régen takarított polcra.

2010. április 18., vasárnap

Írói ambíciók a családban

Egyik unokatestvéremnek is írói ambíciói vannak. Sőt, már egy többé-kevésbé kész könyve is van, mely már "csak" kiadásra vár. Mégsem féltékenységet érzek emiatt, hanem kifejezetten lelkesít a dolog, elvégre számos példa van rá az irodalomtörténetben kertjében, hogy egy családfa több írót is termett. Amellett, hogy ez közös, mély beszédtémát is jelent, egyikünk - most még tán megjósolhatatlan, melyikünk - sikere pozitívan befolyásolhatja másikunk pályáját is.

Vivicittá 2010

Lefutottam életem első Vivicittáját, azaz 12 km-t Budapest belvárosában. Ezzel remélhetőleg egy újabb "sporthagyományom" veszi kezdetét, a Kinizsi Százas (idén a 4. következik) és a Balatonátúszás (idén az 5.) mellett.

Mr. Dick és a tudományos számológépek

Mr. Dick, két diák és három tudományos számológép egy 1981-es fényképen.

2010. április 12., hétfő

Újabb interjú a Számológép Blogban

Egy újabb interjú Kalkulátorisztán hasábjain, ezúttal Bárkai Jánossal, aki iPhone-ra készített egy szimbólumokat is kezelő tudományos számológép alkalmazást.

2010. április 11., vasárnap

A bárpultnál

Ahogy a füstös pultnál sörözgetve és whiskyt kortyolgatva szóba került a Kinizsi Százas, éreztem a hely és a téma közötti ellentmondást, mely ellentmondás tán annak az ellentmondásnak az ízét idézte, melyet kamaszkoromban véltem felfedezni az alkoholos italok mérnökien megtervezett címkéi (s az egész alkohol-üzlet) és az italok által kiváltott kábult mámor között.
- Ez a srác háromszor megcsinálta már a Kinizsit - adta tovább az információt a barátom frissen megismert barátja a túrakedvelő társaság többi, a pultot pár méterrel arrébb támasztó tagjának, és éreztem a respektet. "Ezért is érdemes" - gondolhattam magamban, de aztán mégis inkább a trófeaként gyűjtött apró, ovális jelvények jelentek meg előttem, a táj és a friss levegő (mely friss levegőt pedig olyan nehéz elképzelni egy ilyen füstös és zajos szórakozóhelyen, mint kielégülten a kéjsóvárságot - és fordítva -, vagy jóllakottan az éhséget, vagy Proustot idézve: szerelmesen a szerelem nélküli állapotot).
A jelvények, a friss levegő és a szabad, nyugodt léptek mellett (mely könnyed lépteket szintén nem könnyű felidézni egy olyan helyen, ahol szinte mozdulni sem lehet a vonagló tömegtől) annak a katarzisnak az emléke is megjelent, amit az első Kinizsi Százasom utolsó kilométerein éreztem, amikor már biztos voltam benne: sikerülni fog. Kicsit tán meg is hatódtam az első Kinizsim ezen utolsó kilométerein, ahogy édesapámra gondoltam, s hogy milyen kár, hogy neki már nem dicsekedhetek el ezzel, ahogy nagyapámnak sem, pedig biztosan örültek volna mindketten, hogy utódjuk nem maradt az a mozgásszegény nyeszlett nyápic, aki tizenéves koromban voltam.
Azokon az utolsó kilométereken, édesapámra és nagyapámra gondolva egy-egy pillanatban finoman a könny is a szemembe szökhetett, szinte észrevétlenül, mint egy ásításkor.
Azóta, ahogy ennyi minden, ez a katarzis és meghatódottság is elveszett már (ahogy az a különleges érzet is a devecseri templomban), s nem hogy most, de még ott, az újabb és újabb Kinizsi Százasokon sem tudom már átélni, felidézni az első varázsát.
Azt hiszem, ez is eszembe jutott ott a pultnál.

2010. április 9., péntek

Fekvőtámasz

Némi túlzással azt mondhatom, hogy úgy tekintek a futásra - és még az úszásra is, bár ez utóbbit a Balaton-átúszások kapcsán azért fetisizálom is -, mint a fekvőtámasz kiegészítő sportjára, sportjaira.

Zséda a dinoszauruszokkal

Bár jó a hallásom, a "Séta a dinoszauruszokkal" c. kiállítás rádiós hirdetésének első szavát rendre zöngésítve, azaz Zsédának hallottam. Meg is jelent előttem, amint Zséda együtt danolászik a pikkelyes szörnyekkel, vagy pornómangaként, amint egy Tirannoszaurusz Rex a bréje hegyére tűzi a jura korba visszautazott inszeminátornőt.

2010. április 7., szerda

Rögtön jövök

Pár nap múlva újra hosszabb bejegyzésekkel jelentkezem.

Holnap pedig megpróbálok futni három kört a Margitszigeten (ami körülbelül 15 km-t jelent).