Legutóbb azon gondolkodtam el, hogy mennyi idő alatt tudná meginni az emberiség a Balatont.Most egy új pi rekordról olvastam, és ez ejtett gondolkodóba. Egy japán fickó, bizonyos Kondo Sigeru ugyanis ötezer-milliárd tizedesjegyig számította ki a pi értékét, és ezzel csaknem megduplázta a korábbi rekordot, melyet egy brit tudós, Fabrice Bellard tartott 2700 milliárd jeggyel. Sigeru úr állítólag úgy megdolgoztatta ezzel a számítógépét, hogy kapott is egy 47.000 forintnak megfelelő összegű villanyszámlát, persze ez igazán csekélység, ha egy ilyen tudományos eredményről van szó. A villanyszámlát hagyjuk is, és koncentráljunk a pi ötezer-milliárd tizedesjegyére.
Mert mennyi is ez az ötezer-milliárd?
Számokkal leírva így néz ki: 5.000.000.000.000, tudományosabban pedig: ötször tíz a tizenkettediken. Kedves olvasóm, most megpróbálom számodra különböző példákkal megfoghatóbbá tenni ezt a számot.
Magyarország területét nagyjából ennyi CD-tokkal lehetne lefedni. Szóval ha valamilyen fura hóbort vagy egy nagyszabású kísérlet miatt hazánk összes utcáját és terét, parkját, erdejét és mezejét, de még a tavakat, folyókat és a háztetőket is csak és kizárólag szorosan egymás mellé illesztett CD-tokokkal borítanánk, ötezer-milliárd tokra lenne szükségünk.
Most viszonyítsunk az emberiséghez: feltehetően eddig még nem élt ötezer-milliárd ember a Földön, hiszen a becslések szerint legfeljebb pár száz milliárd fajtársunk élhetett eddig bolygónkon. Tehát összes halottunkkal, ősünkkel, vagy a történelemkönyvekben szereplőkkel és az azokból kimaradtakkal és rég elfelejtettekkel együtt sem lennénk ötezer-milliárdan, és tán még évszázadok múlva sem leszünk. Így nyugodtan ide számíthatjuk a regények hőseit a Buendíáktól a Buddenbrook-okig, vagy a szappanoperák szereplőit a Ewingokkal, Szépékkel és Berényiékkel együtt, s az összes valaha alkotott fiktív alakot, ők is kényelmesen elférnének a valóban megszületettek mellett, nem lógnának ki az ötezer-milliárdból.
Vagy tegyük fel, hogy olyan jól fizető állásunk van, ahol ezredmásodpercenként keresünk egy forintot. Ez azért nem rossz, hiszen így másodpercenként egy ezres ütné a markunkat, ami hárommillió-hatszázezer forintos órabérnek felel meg. Ha a hét minden napján éjjel-nappal dolgoznánk, akkor havonta több mint két és fél milliárd forintot vinnénk haza (egészen pontosan 2.629.800.000 forintot). Nos, még ilyen szép kereset mellett is nagyjából 158 évbe telne az ötezer-milliárd összegyűjtése. Igaz, közben bőségesen kamatozna is a pénzünk, így nyugodtan szórhatnánk, 158 év múlva akkor is biztosan lenne ötezer-milliárdunk.
Mindez egyébként azt is jelenti, hogy ha Kondo Sigeru úr programja ezredmásodpercenként egy tizedesjegyet állított volna elő (azaz másodpercenként ezret), akkor 158 év alatt kapta volna meg az ötezer-milliárd tizedesjegyet. Az algoritmus tehát sokkal gyorsabban haladhatott, másodperceként akár százezres vagy milliós nagyságrendben köpve a számokat.
Most nézzük meg, hol férne ez az ötezer-milliárd tizedesjegy. Egy számítógép belsejében, ha egy byte-on két számjegyet tárolnánk (tehát jóval gazdaságosabban járnánk el, mintha szövegként tárolnánk), még akkor is 2,27 Terabyte (2328 Gigabyte) tárhelyet foglalna.
De tegyük fel, hogy inkább kinyomtatnánk, és úgy gyönyörködnénk a 3-as után következő ötezer-milliárd tizedesjegyben. Nos, ha olyan könyvekbe írnánk ezeket a számjegyeket, melyekben 1000 oldal van, és minden oldalon 40 sor, soronként pedig 80 jegy, akkor több mint másfél millió kötetben (1.562.500 könyvben) férne el ez a pontos pi.
Ha ezeket a könyveket polcokra helyeznénk, úgy, hogy minden polcra 20 könyvet teszünk, és egy könyvszekrénynek mondjuk legyen 10 ilyen polca, és ilyen szekrényekből legyen négy egy szobában, akkor 1954 szobában férne el ez a sok kötet. És végül, ha egy toronyházban képzeljük el ezeket a szobákat, emeletenként 10 "könyvtárszobával", akkor 196 emeletre lenne szükségünk, tehát még a jelenlegi legmagasabb felhőkarcoló, a dubai Burj Kalifa is alacsonynak bizonyulna a maga 160 emeletével.
Hát, ennyi ötezer-milliárd.
