2010. április 11., vasárnap

A bárpultnál

Ahogy a füstös pultnál sörözgetve és whiskyt kortyolgatva szóba került a Kinizsi Százas, éreztem a hely és a téma közötti ellentmondást, mely ellentmondás tán annak az ellentmondásnak az ízét idézte, melyet kamaszkoromban véltem felfedezni az alkoholos italok mérnökien megtervezett címkéi (s az egész alkohol-üzlet) és az italok által kiváltott kábult mámor között.
- Ez a srác háromszor megcsinálta már a Kinizsit - adta tovább az információt a barátom frissen megismert barátja a túrakedvelő társaság többi, a pultot pár méterrel arrébb támasztó tagjának, és éreztem a respektet. "Ezért is érdemes" - gondolhattam magamban, de aztán mégis inkább a trófeaként gyűjtött apró, ovális jelvények jelentek meg előttem, a táj és a friss levegő (mely friss levegőt pedig olyan nehéz elképzelni egy ilyen füstös és zajos szórakozóhelyen, mint kielégülten a kéjsóvárságot - és fordítva -, vagy jóllakottan az éhséget, vagy Proustot idézve: szerelmesen a szerelem nélküli állapotot).
A jelvények, a friss levegő és a szabad, nyugodt léptek mellett (mely könnyed lépteket szintén nem könnyű felidézni egy olyan helyen, ahol szinte mozdulni sem lehet a vonagló tömegtől) annak a katarzisnak az emléke is megjelent, amit az első Kinizsi Százasom utolsó kilométerein éreztem, amikor már biztos voltam benne: sikerülni fog. Kicsit tán meg is hatódtam az első Kinizsim ezen utolsó kilométerein, ahogy édesapámra gondoltam, s hogy milyen kár, hogy neki már nem dicsekedhetek el ezzel, ahogy nagyapámnak sem, pedig biztosan örültek volna mindketten, hogy utódjuk nem maradt az a mozgásszegény nyeszlett nyápic, aki tizenéves koromban voltam.
Azokon az utolsó kilométereken, édesapámra és nagyapámra gondolva egy-egy pillanatban finoman a könny is a szemembe szökhetett, szinte észrevétlenül, mint egy ásításkor.
Azóta, ahogy ennyi minden, ez a katarzis és meghatódottság is elveszett már (ahogy az a különleges érzet is a devecseri templomban), s nem hogy most, de még ott, az újabb és újabb Kinizsi Százasokon sem tudom már átélni, felidézni az első varázsát.
Azt hiszem, ez is eszembe jutott ott a pultnál.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése