Írnék is meg nem is

Most éppen úgy vagyok, hogy írnék is meg nem is. Van is kedvem meg nincs is. Persze kellene írni, mert már régen írtam, ugyanakkor mégis bénító ez a kényszer. De nem csak ez a külső kényszer feszélyez, a naptár, a múló idő kényszere, hogy legutóbb több mint egy hete írtam, és mi lesz így a blogom kontinuitásával, frissentartásával, a nehezen ideszoktatott olvasók ellátásával, hanem az írás belső, Tourette-szindróma szerű kényszere is feszít, ugyanakkor ihlet híján nehezen talál utat, s most épp a kellő téma sincs meg, ami körül kikristályosodhatnánk a szavak, összeállhatnának a mondatok. Ilyenkor az a képzetem támad, hogy csak rakódik, rakódik a por a blogomra, mint egy régen takarított polcra.