A Kinizsi Százas és a számok (és a pasaréti lelkész)

A Kinizsi Százas (K100) túrák kapcsán gondolkodtam el újra jobban a számok fogalmán. Valahogy úgy, hogy...
egy túra épp csak arra elegendő, hogy elmondjuk: teljesítettük. Megvolt. Nem éltünk hiába. Nagyjából tudjuk, mit jelent e két bűvös szó, mágikusan összekapcsolva: Kinizsi Százas.
Kettő már kétszer ennyi, és itt végre már többesszámban beszélhetünk a K100-as túráinkról.
A három igaz, hogy csak másfélszer annyi, mint a kettő, de sokkal jobban hangzik, és még meseszám is. Ennyi a magyar igazság. S egy régi ismerősöm, a pasaréti lelkész is háromszor teljesítette a K100-at, így akinek ez szintén sikerül, bátran elmondhatja, hogy "annyiszor teljesítettem a Kinizsi Százast, mint a pasaréti lelkész". Jelenleg itt tartok én is.
A négy végre (az egy után) újra nem prímszám, olyannyira nem, hogy a kettőnek a négyzete. Itt már elmondható, hogy "többször teljesítettem a Kinizsi Százast, mint a pasaréti lelkész".
Az öt... sokkal jobban cseng, mint eddig bármelyik. Bizonyítványba írva: jeles, nem véletlenül. Tíznek a fele. Jubileum. Még a négynél is több, pedig már az is a kettő négyzete.
Hat: elhagytuk az ötöt, így senki nem mondhatja, hogy sznob módon csak az ötre, a jubileumra hajtottunk, s aztán hagytuk az egészet a fenébe. Ráadásul hat jelvény birtokában már az is elmondható, hogy "kétszer annyiszor teljesítettem a Kinizsi Százast, mint a pasaréti lelkész". Pedig azért régi ismerősöm, a pasaréti református lelkipásztor is letett valamit az asztalra a hárommal.
A hét ismét egy szép meseszám. A hét törpe, a hétfejű sárkány... És egy naptári hét is pont ennyi napot ölel át.
A nyolc már kettőnek a köbe, ami azért nem semmi, és még a meseszép hetesnél is több.
A kilenc... a három négyzete. Majdnem tíz. Itt elmondható az, hogy "annyiszor teljesítettem, hogy ha gyököt vonnánk belőle, akkor is megkapnánk a pasaréti lelkész túráinak a számát", vagy úgy is fogalmazhatunk, hogy "annyiszor gyalogoltam végig a Kinizsi Százast, mintha a pasaréti lelkész minden teljesített túrájára annyi túra jutna, amennyit teljesített".
A tíz az első kétjegyű szám a sorban, az öt duplája, elismerésre méltó jubileum, akár már életmű is lehetne.
A tizenegy végre egy új prím a hét után. És mutatja, hogy még a tízzel sem értük be, nem álltunk meg ott büszkén, a dicsőségtől kótyagos fejjel, hanem még magasabb célok felé emeltük tekintetünket.
Ó, a tizenkettő... meseszám. Ennyi hónap van egy évben, és az óra számlapja is ennyi részre van osztva. Olyan, mintha a kettőt négyzetre emelnénk (pedig azért a kettő sem lebecsülendő, hiszen többszörös teljesítést jelent), és aztán beszoroznánk a pasaréti lelkész...
És így tovább.