Találkozás édesapámmal

Édesapámmal egy hatalmas pályaudvar csarnokában találkoztam, mely végtelenbe nyúló peronjaival, élénk, festői színeivel egyszerre idézte Déry Tibor G. A. úr X-ben c. regényének világát és a nyugat-európai nagyvárosok pályaudvarainak hangulatát.
Sokan voltak a csarnokban, de a tömeg elkerült minket, mint a videoklipekben, amikor a felgyorsított mozgású emberáradat a háttérben hömpölyög, nem zavarva az előtérben mutatott, szinte mozdulatlan énekest.
Kissé furcsa, csíkos nadrág volt édesapámon, és határozottan jó formában volt, vidámság és jókedv sugárzott belőle. Mintha büszke lett volna rám valamiért (hogy miért, arra sajnos már nem emlékszem), viselkedésében és szemében pedig valami boldog hálát véltem felfedezni - tán egyszerűen azért volt hálás, hogy álmomban újra életre keltettem.