A logarléccel elfenekelt diáklány

Számológép és erotika: pin-up stílusú rajz a Számológép Blogban.

Combray

Proust Combray-éről olvasva nem a pásztói iskola, hanem a diósgyőri ház jelenik meg mintegy hologramként szemem és a könyv lapjai között, környezeteként pedig egy korábbi társasutazások emlékeiből gyúrt dél-francia kisváros, egyszerűségükben gazdag, szűk utcáival, kövei elegáns szürkeségével, táblás ablakaival. Tehát a diósgyőri házat látom, a verandával és a nagy fakapuval, az udvar felől nézve bizonyos szögből. Swann (aki képzeletemben még nem formálódott konkrét alakká, de magasnak gondolom, ezért ha később azt olvasnám róla, hogy alacsony, át kellene alakítanom ezt az elképzelést) a nagy fakapun át érkezik, ami a dömperem lökhárítóján maradandó és gyógyíthatatlan sérülést okozott, és én abból az irányból szemlélem, ahol úgy négyéves koromban a hároméves K. Andika - egyik első, szerencsére már régen kinőtt erotikus élményem forrásaként, ehe, forrása, szó szerint - a kezembe pisilt.

A p*nát szeretné úgy, mint a kávét!

Megmosolyogtató emlék (mint Both Benedekéknek a "Ereklye? Piff!"), amikor egy kedves vidéki rokonunk koffeinkedvelő élettársa egy látogatásunk alkalmával kifejtette kávé iránti rajongását (vagy arról mesélt, hogy naponta hány csésze fekete italt iszik, erre már nem emlékszem pontosan). A hölgyrokont zavarta kedvesének a pörkölt kávébab irányába mutatott túlzott lelkesedése (mivel hát fontosabb dolgok is vannak a világon), és eképp fakadt ki:
- A p*nát szeretné úgy, mint a kávét!

Szcientológia és [klit]orális szerelem

Blogkonzerv, avagy a korábbi blogomból idézve, valamikor 2006-ból:
"Ahogy blog.hu-s blogokat olvasgattam, ismét felfedeztem Tóta W. Árpád blogját, benne pedig egy posztot a szcientológia egyházról. Engem egyszer próbáltak meggyőzni ezek a fura mukik, a személyiségemet természetesen fejlesztendőnek találták, az IQ-m viszont bejövős volt, olyan 130 körülinek mérték be, ha jól emlékszem. Az azért elég zsír. Szóval tök okos vagyok, ez a lényeg. Olyannyira, hogy többet vissza se mentem hozzájuk, személyiségfejlődés ide vagy oda.
Most pedig let's talk about sex, ahogy Kinsey mondaná.
Rájöttem, hogy azoknak az embereknek, akiknek nem elég kiegyensúlyozott a szexuális életük, igazából csak annyi a bajuk, hogy rossz helyre születtek. A HVG július hetedikei számában cikksorozat - vagy nem is tudom hogy hívják az ilyesmit - jelent meg, "A magyarok nemi élete" címmel. Ebben olvastam:
"Még fiatalabb, 12-13 éves lányoktól tudta meg egy szociológus, hogy dunántúli falucskájukban hétvégenként versenyt rendeznek: az nyer, aki 10 perc alatt több fiút tud szájjal kielégíteni". Biztosan a Vas megyei Pornóapáti helységről van szó amúgy. Hiába, születni is tudni kell. Nesze neked pedofília.
Aztán persze meglehet, hogy úgy kell érteni a HVG mondatát, hogy nővéreik vagy anyukáik játszák ezeket az izgalmas megmérettetéseket, a kislányok csak hallottak róla, vagy a helyszínen szurkolnak szeretteiknek. Mondjuk ez annyira szexista dolog... Férfiaknak is lehetne rendezni orális-klitorális puncinyaló versenyt, persze az izgalmi görbe eltéréséből adódóan mondjuk tíz perc helyett egy órás vetélkedő lehetne mérvadó. Na meg egy fokkal nehezebben lehetne hitelesíteni az orgazmust, úgyhogy a csalások kiszűrése érdekében pulzusmérő, stb. bizonyítaná az eredményt. Az meg már megint olyan szcientológus bigyó... Én azt mondom: inkább a minőség, mint a mennyiség. És gyertyafény és romantika, a monogámiáról nem is beszélve."