Swann

Ma kiolvastam Az eltűnt idő nyomában c. regényfolyam első kötetét, a Swann-t. Az utolsó oldalak, melyekről azt hittem, hogy majd Budapest és Miskolc között robogva fogok végigsuhanni betűiken, de végül Újpest központ és Ferenc körút között olvadtak tudatomba, valamitől különösen a hatalmukba kerítettek, és egyfajta non-szexuális, mégis bizsergető izgalmi állapotba hoztak (Bois de Boulogne parkjáról a devecseri kastélypark jutott eszembe, a hozzá kapcsolódó gyermekkori emlékekkel). Tán az utolsó bekezdések kellemes hangulata, vagy inkább e zseniális mű teljes befogadása, illetve maszkulinabban fogalmazva: magamévá tétele keltette ezt az érzetet. Egy antikváriumból megpróbálom megszerezni a következő részt, a Bimbózó lányok árnyékában-t, vagy nekilátok az egyszer már elkezdett Száz év magány olvasásának.