2009. november 18., szerda

Balaton monológ

Lebegni a boldog cél felé a nedves, ölelő és simogató, ősi közegben, el-elmerülni a bársonyos medencében, mozdulatról mozdulatra ellenállni a mélység hívogató csábításának, melynek bármelyik pillanatban megadhatnám magam; hullámzó és ziháló testtel sodródni időben és térben; a jelen élén táncolva átélni a pillanat varázsát, mely egyszerre oly ismerős és megismételhetetlenségében örökre elvesző, egyszerre pezsdítően friss és álomszerű kábulatba ringató.
Ilyen átúszni a Balatont.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése