Ördögi kör

Keveset írok, kevesen is olvassák... Ördögi kör: miért írjak, ha alig olvassák, és viszont: miért látogatnának az olvasók egy olyan oldalt, ahol alig van olvasnivaló. Illetve ördögi kör lenne, ha csak az olvasótábor bővítése motiválna - mert bizsergető grafomániám is írásra késztet. Ha senki sem olvasná, akkor is írnék. Tán még egy palatáblára is, melyről egy új gondolat felírásával a korábbiak látszólag elvesznének.
Időnként, amikor magam a blogomnak képzelem, féltékenykedek egy másik önmagamra, vagy inkább gyermekemre, például az online számológépemre, amit már naponta több százan használnak. Vadidegenek képernyőjének pixeleit hódítom meg boldog percekre, és a számítások hátterében az én agyamban született algoritmusok futkároznak. Vagy a Számológép Blogra is féltékeny vagyok, melynek olvasottsága már a napi százat nyaldossa - és innen, személyes blogom alulnézetéből ez már szép eredmény.
No nem baj, előbb-utóbb hátha érdekessé válok.