2010. október 28., csütörtök

A modoros vacsorafőző celeb

A főzőnap délelőttjén a főzőceleb összecsukható kerékpárral, mopeddel vagy speciális, pixeles-homályos hűtőmaszkú autójával megy a közeli, felújított vásárcsarnokba, hogy a biohentesnél és a biozöldségesnél vásárolja meg a szükséges hozzávalókat. A biozöldséges törzsvásárlóként, sőt, szinte már gyermekkori jóbarátként üdvözli, és - mint törzsvásárlóinak általában - fel is ajánlja neki, hogy ott helyben felszeleteli a paprikát és egy fél órára otthagyja a standot, hogy segítsen hazacipelni a szatyrokat, de természetesen a szerény celeb ezt nem fogadja el. Szerencsére nincs sor, így a hosszas, kedélyes csevej miatt egy nyugdíjas mama sem toporog egyre idegesebben a banyatankjával.

Nem könnyű egyébként a menü összeállítása, mert a celebcsapatban mindig van legalább egy mogyoróallergiás, egy laktózérzékeny vagy egy olyan, aki egyszerűen nem szereti a borsót, ezért nekik külön kell főzni, aminek a főzőceleb kifejezetten örül, mert így további fogások elkészítésével csillanthatja meg szerteágazó gasztronómiai tudását.

A főzőceleb sosem káromkodik, soha nem mondana olyat, hogy "a f*szom beleverem ebbe a kibeb*szott szószba hogy már megint ilyen g*ci csomós lett, kib*szom mindjárt az egészet a p*csába", ehelyett folyamatosan vigyorog és sztorizik. Egyszerűen látszik rajta, hogy legalább úgy imád főzni, mint Stahl Judit, vagy mondjuk mint Nigella Lawson.

A meghívott celebek megkapják a menüt tartalmazó kártyát, amin mindig meglepődnek. Ha nem lepődnek meg, akkor is meglepődnek, ilyesformán: "Nahát, gondoltam hogy...". Tehát megkapják a kártyát, és silabizálni kezdik: "Nocsak, rizibizi rizzsel és borsóval, rizstermesztő módra. Hát ez meg vajon mi lehet?" A kezdeti tanácstalanságot követi a hirtelen megvilágosodás, és elemzés: "Szerintem tesz bele rizst és borsót, először megfőzi a borsót, és aztán a rizst, de lehet hogy fordítva... Én úgy jobban szeretem, ha előbb a rizst főzi meg, és csak aztán a borsót. Vagy esetleg a rizst a borsó levében. Remélem, a borsót a kertjében szedi, esetleg egy vásárcsarnokban biozöldségesnél veszi, és nem mirelit borsót vesz egy hipermarketben..."

A cukorbeteg (vagy főzelékgyűlölő, banánallergiás, stb.) híresség rendszerint meghatódik, hogy rá is gondolt, és külön főzött neki a vendéglátó. A szélsőjobboldali nézők pedig megbizonyosodhatnak arról, hogy egyetlen celeb sem igazi magyar, mert az igazi magyarokkal ellentétben végigpofázzák az étkezést. De még csak nem is vallásosak, mert az "Édes Jézus légy vendégünk" is ritkán hagyja el a híres ajkakat.

A vendégek nem csak ülnek az asztalnál, hanem fel is fedezik vendéglátójuk otthonát. A celebek lakásában ámulatba ejtő dolgokkal szembesülhetnek a tévénézők és a celebtársak. A sportolóról kiderül, hogy vannak érmei, a zenészről, hogy vannak lemezei, a vetkőzős celebcsajról pedig, hogy gyűjti a randibugyikat és a harisnyatartókat.

A főzőceleb celebtársaival általában jóban van. Akit korábban nem ismert, abban pozitívan csalódik, bár olykor negatívan. A társaság a főzőhét végére nagyszerűen összejön (egy-két különc azért adódhat, de ez csak fokozza a többiek összhangját), és megfogadják, hogy ezentúl összejárnak és együtt vacsoráznak akkor is, ha nem lesz ott stáb.

2010. október 12., kedd

Új bejegyzések a Pi Blogban

Néhány friss érdekesség a Pi Blogból: pi ajtó, zongora pi és pi formájú gördeszka-akadályok (ez utóbbiak a miskolci Szinvapark bevásárlóközpontnál).

2010. október 11., hétfő

Devecser, a magyar Bhopal

Bár a híradókban és az online hírportálokon azt, hogy "Devecserben" következetesen úgy írják és mondják, hogy "Devecseren", a "Devecserbe"-t pedig úgy, hogy "Devecserre", mindkét esetben az előbbi alak a helyes, vagy legalábbis az általam inkább megszokott. No mindegy, ez csak egy észrevétel.
Devecser városára lesújtott a vörösiszap, mint a Száz év magányban a Buendíák településére a különféle csapások, vagy Pripjatyra az ólomízű, ciripelő radioaktivitás. Dédi omladozó házát nem érte el a vörös massza, mert az az Arany János utcában, egy domboldalon fekszik - igaz, lassan pusztul lúgos iszap nélkül is.
Amikor arra gondolok, hogy egyszer író leszek, legtöbbször még mindig Dédi nagyszobája jelenik meg előttem a könyvespolccal, és azon a polcon látom a könyvemet, amint méltósággal szemléli a templom-dohos szobát, és olvasójára vár a könyvekre oly jellemző néma kitartással, mellyel akár évtizedekig is képesek olvasójukra várni, hogy szóra nyithassák papír-ajkaikat.
Visszatérve az iszapra, furcsa dolog az, amikor egy általunk ismert, lelkünkhöz közel álló helyen (vagy netán a lakóhelyünkön) történik természeti csapás vagy ipari katasztrófa. E bejegyzés címe túlzónak tűnhet és túlzó is, hiszen ezredannyi ember halt vagy vakult meg, mint 1984-ben Bhopalban a gyilkos ciánködben, de míg az a világ legnagyobb ipari tragédiája volt, addig a kolontári, devecseri hazánk eddigi legpusztítóbbja.

2010. október 5., kedd

Csavargás az Alpokban

Kiolvastam Zola Mouret abbé vétke c. regényét (s közben ráeszméltem, hogy több regény, vagy inkább novella-kezdeményemben magam is egyfajta Paradou megteremtésén fáradoztam, kevés sikerrel), s most Benedek Istvántól olvasom a Csavargás az Alpokban-t.

2010. szeptember 25., szombat

Női ágyék és számológépek a 70-es évekből

Női ágyék szemérmesen, számológépek takarásában egy 70-es évekbeli Playboy magazinban.

2010. szeptember 22., szerda

2010. szeptember 20., hétfő

Pusztaszabolcs

Azt tervezem, hogy még a héten (tán szerdán vagy csütörtökön) ellátogatok Pusztaszabolcsra.

Legutóbb, hosszú évek után épp ezen a nyáron láttam pár pillanatra gyermekkorom községét a vonatablakból (valami furcsa véletlen folytán épp Pusztaszabolcsnál ébredtem fel álmomból, melybe a vonat zakatolása ringatott). Láttam a "világ legszebb helyét" is, a két lakótömb közti teret, ahová mintha egy épülő szupermarket szürke betonváza furakodott volna (amiről Kowloon Walled City jutott eszembe, ahogy az egykor tágas és szellős lakótelep lassan egyre zsúfoltabbá válik), elvágva ezzel a hintát az utca és a vasút látványától.

Mouret abbé vétke

Proust regényfolyamának második kötetét, a Bimbózó lányok árnyékában-t kicsit félretettem - valahogy elakadtam benne, de majd egyszer később újra nekifogok -, és most a Mouret abbé vétke c. regényt olvasom Zolától (a Tisztes úriház után ez a második Zola-regény, amit olvasok).

2010. szeptember 13., hétfő

Mennyi idő alatt tudná meginni az emberiség a Balatont?

Pár napja az jutott eszembe, hogy vajon hány nap alatt tudna meginni az emberiség annyi vizet, amennyi a Balatonban van?
Nos, a Balaton felszíne 594 négyzetkilométer, átlagos mélysége pedig 3,0 - 3,6 méter (ezt átlagolva 3,3 méternek vettem). Így a Balaton víztérfogatára 1.960.200.000 köbméter, azaz
1.960.200.000.000 liter jött ki.
Jelenleg körülbelül 6,5 milliárdan élünk a Földön, az átlagos folyadékfogyasztás pedig napi 2,5 liter. 1.960,2 milliárd osztva 6,5 milliárddal osztva két és féllel... az nagyjából 120 egész 6 tized.
Tehát a Balaton vizét 120 napig, azaz kb. négy hónapig ihatná az emberiség, mire elfogyna (ha jól számoltam).