Az én Combray-m

Nem túlzás azt mondanom, hogy a végtelen kukoricaföldet mintegy űrbázisként meghódító pusztaszabolcsi, Sport utcai lakótelep az én Combray-m, vagy Macondóm a Száz év magányból. Itt jegyzem meg, hogy nagyra becsülöm mind Proust, mind pedig García Márquez művészetét, ugyanakkor műveik komoly hiányosságának érzem - már amennyire eddigi olvasmányaimmal sikerült átfésülnöm írásaikat -, hogy a hintáról mint olyanról még csak említést sem tesznek. Pedig a gyermek Proust - teázgatás, tortaevés helyett vagy mellett - igazán hintázhatott volna Swannék lányával, Gilberte-tel; és Melchiades, a tudós cigány is beavathatta volna Macondó lakóit, élükön a Buendíákkal a hinta csodájába is, ha már az alkímiával, a távcsővel és a mágneses delejjel megismertette őket.