Puskás Ödön Csaba sikere

A Modoros stand-up komédiás c. bejegyzésem a Modoros blogban is megjelent, és nem várt sikert aratott - például több mint 100 hozzászólás érkezett rá, és körülbelül 10.000 oldalletöltést generált.
És (velem ez először fordult elő) az Index címlap blog-dobozába is bekerült.
Köszönet Modor Tibinek a szkrínsotért, és persze azért is, hogy a blogjában újraközölte az írásomat.

Nyaralás

Most néhány napig vízközelben, nettávol leszek.
Addig egy kis olvasnivaló tavaly augusztusból.

Gazdálkodj okosan!

Gazdálkodj okosan! - hamarosan.

Újabb érdekes interjú a Számológép Blogban

Interjú Wábits Győzővel, az EMKE Kft. ügyvezető igazgatójával, a távolsági buszokon használatos EMKE készülék tervezőjével (mely egy retro, a '80-as évekből származó Sharp programozható tudományos kalkulátoron alapul).

A modoros stand-up komédiás

Jó estét kívánok, szevasztok, Puskás Ödön Csaba, azaz Pöcs vagyok. Tényleg így hívnak, ilyen hülye nevet nem talál ki csak úgy az ember, mert fiktív névnek elég gyenge lenne, és nem is lenne olyan vicces. Viszont így, hogy tényleg ez a nevem... hát így sem vicces, nekem elhihetitek.
[hahaha]
Ha a szüleim egyszerűen Ödönnek kereszteltek volna, akár még Puskás Öcsi is lehetett volna a becenevem, így azonban nem Öcsinek becéztek az általános iskolában, hanem Pöcsinek.
[hahaha]
Köszönhetem mindezt annak a rajztanárnőmnek, aki kitalálta, hogy a beadott rajzlapcsomagra mindenki írja rá a monogramját, és ezzel a figyelem középpontjába állított.
[hahaha]
Azt mondták az osztálytársaim, hogy sejtik mi volt a jelem az óvodában.
De rosszul sejtették, mert répa volt.
[hahaha]
Nem hagyhatom ki - már csak bosszúból is -, hogy el ne áruljam a rajztanárnőm nevét: Pintérné Inez Nádor Anasztáz. Elmondom még egyszer, mert hosszú név: Pintérné Inez Nádor Anasztáz.
[hahaha]
Igen, ott a hátsó sorban egy hölgynek már leesett: P*na!
[hahaha]
Na jó, ezt tényleg csak kitaláltam. Valójában Pásztorné Uszkve Nibelung Cecil Ivettnek hívták. Erre hagyok egy kis hatásszünetet.
[hahaha]
Na jó, igazából nem is így hívták. Már nem emlékszem a pontos nevére, csak arra, hogy Kriszta néni.
Szóval Puskás Ödön Csaba vagyok, keressetek majd rám nyugodtan az interneten, mondjuk a YouTube-on, van már fenn pár videóm, már nagyon sokan megnézték, főleg akiket erre külön megkértem, vagy azok az ismerőseim, akiknél jártam, és direkt a videómra állítottam a böngészőjük kezdőlapját. Amivel csak az a gond, hogy túl könnyen vissza lehet állítani, de nem baj, mert ha újra megyek majd hozzájuk, megint átállítom, és egy idő után csak megunják, hogy mindig pofátlanul visszaállítgassák.
[hahaha]
Egyébként vidékről jöttem, a falunkban mindenki iszik mint a gödény. Illetve nem egészen úgy, mert a gödény nem iszik alkoholt.
[hahaha]
Úgyhogy mi a köcsög antialkoholista gödényt ki is néznénk magunk közül. Vagy kitenyésztenénk a hibrid gödényt, ami vízzel és alkohollal is képes működni. De főleg alkohollal.
Apropó, látott már valaki gödényt? Itt most nem lesz poén, csak még én sem láttam, aztán gondoltam hátha valaki.
[hahaha]
Na és ki az aki maszturbált már? Senki?
Nem ma, hanem úgy egyáltalán. Senki?
Gyanús... lehet hogy gödényt is láttatok már, csak nem mertek jelentkezni.
[hahaha]
Hát, az elmúlt hetekben csak ennyi poént sikerült összekaparnom és ilyen rögtönzöttnek tűnő előadássá gyúrnom (ég is a pofám rendesen)...
[hahaha]
...úgyhogy lassan búcsúzom.
Azért elmondom, hogy nagyon hálás közönség vagytok - vagy nagyon betéptetek előadás előtt, azért vagyok ilyen vidám hangulatban. Na, egy próba, hogy most az én poénjaim ütnek ennyire, vagy tényleg mindenen röhögtök...
Vágok egy nagyon gyenge grimaszt... Na?
[hahahahahaha]
Sejtettem... Most azért kicsit elvettétek az önbizalmam...
[hahaha]
Á nem ám.
Köszönöm szépen a figyelmet, Puskás Ödön Csabát láttátok-hallottátok, azaz engem, következik Hamm Mátyás, fogadjátok majd őt is nagy-nagy szeretettel, de előtte még reklám, ne menjetek messzire! Vagy ha messzire mentek, akkor siessetek vissza, a távirányítót pedig semmiképp se nyomkodjátok. Ez persze csak a tévénézőkre vonatkozik, nem itt rátok a nézőtéren, ti felőlem nyomkodhatjátok, ha elhoztátok magatokkal.
[hahaha]
Na szevasztok, köszönöm köszönöm!
[taps]

Találkozás édesapámmal

Édesapámmal egy hatalmas pályaudvar csarnokában találkoztam, mely végtelenbe nyúló peronjaival, élénk, festői színeivel egyszerre idézte Déry Tibor G. A. úr X-ben c. regényének világát és a nyugat-európai nagyvárosok pályaudvarainak hangulatát.
Sokan voltak a csarnokban, de a tömeg elkerült minket, mint a videoklipekben, amikor a felgyorsított mozgású emberáradat a háttérben hömpölyög, nem zavarva az előtérben mutatott, szinte mozdulatlan énekest.
Kissé furcsa, csíkos nadrág volt édesapámon, és határozottan jó formában volt, vidámság és jókedv sugárzott belőle. Mintha büszke lett volna rám valamiért (hogy miért, arra sajnos már nem emlékszem), viselkedésében és szemében pedig valami boldog hálát véltem felfedezni - tán egyszerűen azért volt hálás, hogy álmomban újra életre keltettem.

Zserbó és Hentes

Két tengerimalacunk, Zserbó (Zserbi) és a kegyetlennek ható nevű, de nem kevésbé cukorfalat Hentes (Hentike).

A push-up hatás

Lassan itt az ideje újra fekvőtámaszokat nyomni - már csak a közelgő Balaton-átúszás miatt is, ami immár a jubileumi, ötödik átúszásom lesz. Még mindig nem tettem le arról a tervemről, hogy egyszer lenyomom a 100 fekvőtámaszt - illetve nem csak egyszer, mert utána megpróbálom legalábbis szinten tartani magam, vagy inkább tovább is fejleszteni ezt a fura tudományt.

Technikatörténeti párhuzam

Avagy párhuzam a mobiltelefonok és a számológépek evolúciója között.

Az én Eastpak táskám

Mindig is egyfajta tisztelettel tekintettem azokra a jómódú emberekre, akiknek félmillás Louis Vuitton táskájuk van, mégis annyira környezettudatosak, hogy - ökológiai lábnyomukat minimalizálandó - a négyeshatos villamossal közlekednek a városban (ezzel akár azt is vállalva, hogy esetleg egy hajléktalan után foglaljanak el egy kétes tisztaságú ülőhelyet), ahelyett, hogy a luxusautóikkal járnák az utcákat, biztonságosan és higiénikusan elszigetelve magukat a szegényebb rétegektől.
Sőt, ezzel a pórnép közé vegyüléssel tulajdonképpen egy még kellemetlenebb, már-már frusztráló kockázatot is vállalnak, és úgy érzem, ez tovább fokozza tiszteletemet: azt vállalják ugyanis, hogy a kevésbé hozzáértőkben felmerül, hogy táskájuk nem valódi, hanem az eBay-en vagy egy aluljáróban bugázták, és nem az ökológiai lábnyom eszméje vagy a kötöttpályás tömegközlekedési eszközök iránti gyermeki rajongás miatt utaznak villamoson, hanem pusztán kényszerből.

Komolyra fordítva a szót: vettem egy Eastpak táskát. Barátnőm találta nekem a táskaboltban egy ketrecbe hajítva, ahol a leárazott táskák vártak szomorúan és összezsúfolva új gazdáikra. Ott várt rám ez a viharkék Eastpak táska, 10.000 Ft-ról 5.000 Ft-ra leárazva, de így leárazottan is tartva a 30 éves garanciát (furcsa ebbe belegondolni, hogy csaknem hatvan éves leszek, amikor lejár a táskám garanciája). Eszembe jutott egy régi reklám is, amit a 90-es évek közepén sugároztak egy zenecsatornán: a srác ment a sivatagban, aztán szomjanhalt, majd pedig a csontváza fölött fújta a szél a homokot, de a hátán az Eastpak hátizsák még mindig újszerű állapotban volt.