Egy új blog kezdete

Időnként kell egy kis változás. A Coca-Cola állandóságával szemben úgy tűnik, én inkább olyan vagyok, mint a változékony, időről időre - legalábbis külsőségeiben - megújuló Pepsi. Így hát a blogomat is új alapokra helyezem, itt és most (ahogy Ali G is újrakezdte az éhségsztrájkot a csábító csibefalat után).
De nem csak a változás vágya hajtotta ezen új blog létrehozását, hanem a lustaság is. Egy ideje ugyanis rájöttem, hogy én csak hobbiszerűen szeretek programozni (ráadásul egyre ritkábban űzöm ezt az autisztikus hobbit), így aztán belátható időn belül nem fogok leprogramozni egy úgynevezett blogmotort. Mert az eddigi blogom (kérem nem nevetni) statikus volt. Nem bennfentesek kedvéért ez a statikusság annyit tesz, hogy a forráskódban turkálgatva, html szinten írtam a bejegyzéseket, nem volt mögötte adatbázis, satöbbi. Ki tudja, tán az enyém volt a világ utolsó statikus webnaplója. Még hozzászólni sem lehetett az egyes posztokhoz. Márpedig hozzászólások kellenek, mert érdekel, hogy az olvasóim mit gondolnak, és így sokkal "közösségibb" és izgalmasabb ez a blogosdi, mint monológ üzemmódban. Így hát megadtam magam a Blogspotnak, bizonytalan időre lemondva naív blogmotorépítési álmaimról. De most már lehet hozzászólni, lehet jobban keresgélni a bejegyzések között, hogy csak néhány előnyt említsek.
Aki új olvasóként kapcsolódna be, és kíváncsi a korábbi blogomra, itt megtalálja és olvasgathatja.
Ami a tartalmat illeti, mostantól megpróbálom aktívabban vezetni a webnaplómat, olvasmányosabb bejegyzéseket írni, és olyan szemlélettel és hozzáállással írni, mintha egy blogkönyvet írnék. Tessék, már meg is jött a kedvem az egészhez, hamvaiból szinte újjászületett a blogolási vágyam, mint Hosszú Katinka úszás iránti szenvedélye a Tengerentúlon.