A leghálásabb téma a múltról írni. Semprunösen eltávolodva, a jövőbe menekülve vizsgálni az egykori jelent, kellő perspektívából visszatekintve.
Ottlik is a saját múltjáról írt, ahogy Csehov is. A Hatos számú kórteremmel kapcsolatban gondolkodtam el azon, hogy nem gyengíti-e egy író teljesítményét, ha tulajdonképpen saját magáról ír. Nem lenne-e nagyobb író, ha - amennyire lehet, persze - elszakadna saját múltjától és jelenétől.
Aztán mintha rájöttem volna, hogy nem - sőt, ez csak még érdekessebbé teszi az egészet.
2009. augusztus 27., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése