Véletlen

Újra eszembe jut, amikor évekkel ezelőtt, kezdő blogger koromban arról ábrándoztam, hogy majd egyszer tömegek olvassák a blogomat, írásaimat. Akkor már-már elviselhetetlenül könnyűnek éreztem ezt a folyamatot, és úgy gondoltam, csak idő kérdése, hogy az (egyik) legolvasottabb blogger legyek (legalábbis a hazai úgymond blogszférában). Valójában nem csak idő kérdése - bár idő kérdése is, sőt, az idő nagyon fontos tényező, de sokkal lassabban őröl, mint először - régi hajnalokon, a buszmegálló felé sétálva - képzeltem.
De az időn kívül is nagyon sok fontos paraméter van: a kreativitástól kezdve a véletlenig. És tán ez utóbbi legalább olyan fontos, mint a többi. És a személyiségjegyek: elég különlegesnek lenni, de valahol mégis átlagosnak; hitelesnek, de kellőképpen komolytalannak. Tán a legnagyobb hiba, amibe ember eshet, ha túl komolyan veszi magát (ahogy filmek esetén is, ez szinte sablonmondat a filmkritikákban).