Na de ki vagyok én?

Az új olvasókban (és bennem is olykor) felmerül a kérdés, hogy ki is vagyok én. Erre is megpróbál választ adni ez a blog.
Voltam már vézna kisfiú, akit tornaórán utoljára választanak be a csapatba (bár az már nem is igazi választás, ugye), de tartottak már nőcsábász bájgúnárnak is. Ami a külsőm és a férfiasságom illeti (mármint a férfiasságom nem a szerszámom értelemben használom), elég hiú is vagyok, néha még azt is el tudom képzelni, hogy a világ összes nője belém szerelmes (legfeljebb vannak, akik titkolják, vagy még csak a tudatalattijukban motoszkál - Ain't nobody love you like I love you [...] You will know the difference when I touch you).
Tanultam már nagyon jól és nagyon rosszul, de nem voltam mindig ilyen szélsőséges: évekig tanultam átlagosan is.
Mostanság testem és racionális szellemem kissé kafkai munkakörben keresi a kenyérre és a péksüteményekre valót a Vasút szolgálatában (mely vasút számomra már nem a nyomkarima sírása vagy a vas és a grafitzsír illata, hanem pusztán számok és betűk), míg lelkem írói és egyéb elrugaszkodott álmokat dédelget.