Az Auchanban a pénztár előtt a sorban állva is az Iskola a határont olvastam. Barátnőm sajtos pogácsáért és süteményért ment. Én beálltam a sorba, mert hosszú sorok kígyóztak a kasszák előtt - csak minden harmadikban, negyedikben ült pénztáros. Közben percenként-kétpercenként (vagy olvasásban mérve: féloldalanként-oldalanként) taszítottam egyet a földre rakott bevásárlókosáron és a hatkilós mosóporon. Halad a sor. Olvasás. Apró rúgás a kosáron. És a mosóporon. Haladás. Barátnőm megjött a pogácsával és a süteménnyel.
"Még magam is sápadtan néztem, hogyan dobja Schulze papírkosárba Colalto hosszú tudományos kutató munkájának drága gyümölcsét".
Kétszázegyedik oldal. Mert Colalto a tankönyvek hiányjegyzékét gyűjtötte. Mint Stefan Zweig a kéziratokat. Mint én kamaszkoromban az üdítősdobozokat. Mint a naplómban a napokat. Mint a Kinizsi Százasokat és a Balatonátúszásokat. Közelebb rúgtam a kosarat a kasszához. Bevásárlókocsit is hozhattunk volna. Szeretek a bevásárlókocsival rollerezni.
"Ereklye? Piff!"
Újabb oldal, újabb araszolás a sorban. Nocsak, Medve Gábor megszökik, érdekes fejlemény a regényben.
2009. augusztus 30., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése