Újra eszembe jutott az a naplóíró szerzetes, akiről valamikor régen olvastam (vagy a rádióban hallottam volna?)
Volt egyszer régen egy szerzetes, aki (mert tett egy ilyen fogadalmat, vagy csak úgy) minden éber percében naplót írt. Ahogy felkelt, nekilátott, jegyzetelt evés közben két falat között, de tán még az illemhelyen is. Egész nap, amíg este el nem aludt (ahogy elképzelem ezt a kolostort és a szerzetes, egy délfrancia kolostor füves parkja jelenik meg előttem, ahogy Medve Gábornak a katonaiskola ablakában a trieszti öböl).
Én azért nem vagyok ilyen, mára szerintem abba is hagyom...
2009. augusztus 25., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése