Megmosolyogtató emlék (mint Both Benedekéknek a "Ereklye? Piff!"), amikor egy kedves vidéki rokonunk koffeinkedvelő élettársa egy látogatásunk alkalmával kifejtette kávé iránti rajongását (vagy arról mesélt, hogy naponta hány csésze fekete italt iszik, erre már nem emlékszem pontosan). A hölgyrokont zavarta kedvesének a pörkölt kávébab irányába mutatott túlzott lelkesedése (mivel hát fontosabb dolgok is vannak a világon), és eképp fakadt ki:
- A p*nát szeretné úgy, mint a kávét!
2009. augusztus 31., hétfő
Pepi autó
Gyermekkoromban a Volga autókat "Pepi autónak", vagy inkább pepiautónak (mivel leírni nem írtam le - lehet, hogy most írtam le életemben először, vagy tán másodszor) neveztem.A Volga M24 (akkor még nem tudtam, hogy M24 a típusa, sőt, szerintem azt sem tudtam, hogy Volga) autók fényszórója valamitől nagyapám nővérének, Pepi néninek az arcára, szemére emlékeztetett. Sőt, teljesen úgy nézett ki, mint Pepi néni.
Pepiautóról eszembe jut még a mandulaműtétem és az egyik plüssmackóm, mert a mandulaműtétem idején sokat gondoltam a pepiautóra és Pepi nénire - vagy később kezdett úgy tűnni, hogy akkoriban ekörül is járhattak a gondolataim; mindenesetre a kórház, a csíkos pizsamás plüssmackó és a pepiautó emléke így összekapcsolódott már egy ideje.
Dohos illat
Ahogy a forgóajtón beléptem a Kaiser's-be, kellemes dohos illat csapott meg. Az az illat, amit dédnagymamám házában éreztem, vagy onnan pár utcasaroknyira, a devecseri templomban. Vagy L.Laci barátomék lépcsőházában. Néhány másodpercre, gondolatfoszlányra éveket repültem vissza az időben.
2009. augusztus 30., vasárnap
Olvasás a hipermarketben
Az Auchanban a pénztár előtt a sorban állva is az Iskola a határont olvastam. Barátnőm sajtos pogácsáért és süteményért ment. Én beálltam a sorba, mert hosszú sorok kígyóztak a kasszák előtt - csak minden harmadikban, negyedikben ült pénztáros. Közben percenként-kétpercenként (vagy olvasásban mérve: féloldalanként-oldalanként) taszítottam egyet a földre rakott bevásárlókosáron és a hatkilós mosóporon. Halad a sor. Olvasás. Apró rúgás a kosáron. És a mosóporon. Haladás. Barátnőm megjött a pogácsával és a süteménnyel.
"Még magam is sápadtan néztem, hogyan dobja Schulze papírkosárba Colalto hosszú tudományos kutató munkájának drága gyümölcsét".
Kétszázegyedik oldal. Mert Colalto a tankönyvek hiányjegyzékét gyűjtötte. Mint Stefan Zweig a kéziratokat. Mint én kamaszkoromban az üdítősdobozokat. Mint a naplómban a napokat. Mint a Kinizsi Százasokat és a Balatonátúszásokat. Közelebb rúgtam a kosarat a kasszához. Bevásárlókocsit is hozhattunk volna. Szeretek a bevásárlókocsival rollerezni.
"Ereklye? Piff!"
Újabb oldal, újabb araszolás a sorban. Nocsak, Medve Gábor megszökik, érdekes fejlemény a regényben.
"Még magam is sápadtan néztem, hogyan dobja Schulze papírkosárba Colalto hosszú tudományos kutató munkájának drága gyümölcsét".
Kétszázegyedik oldal. Mert Colalto a tankönyvek hiányjegyzékét gyűjtötte. Mint Stefan Zweig a kéziratokat. Mint én kamaszkoromban az üdítősdobozokat. Mint a naplómban a napokat. Mint a Kinizsi Százasokat és a Balatonátúszásokat. Közelebb rúgtam a kosarat a kasszához. Bevásárlókocsit is hozhattunk volna. Szeretek a bevásárlókocsival rollerezni.
"Ereklye? Piff!"
Újabb oldal, újabb araszolás a sorban. Nocsak, Medve Gábor megszökik, érdekes fejlemény a regényben.
2009. augusztus 28., péntek
Végrendelet
Tegnap az egyik televíziós bulvárműsorban a hírességek ("celebek") végrendeletéről volt szó.
Nem butaság ezt idejében megírni (no igen, elkésve nem csak hogy felesleges, de eléggé lehetetlen is), mert ki tudja, mikor esik a fejünkre egy kődísz a Körúton sétálva.
Én még nem írtam végrendeletet, még csak utolsó kívánságomat (vagy kívánságlistámat) sem osztottam meg eddig senkivel. Annak a jogi hátterével sem vagyok tisztában, mennyire számítana hivatalosnak például egy blogbejegyzésben közzétett kívánság.
No mindegy. Nekem az a kívánságom, hogy a Holdon szórják szét a hamvaimat.
...illetve... nem. Ez elég felesleges kívánság lenne, meg feltehetően túl sokat kellene erre áldozniuk a szeretteimnek. Beérem azzal, hogy - ha erre életemben nem kerülne sor - könyv alakban kiadják a blogbejegyzéseimet. Ez még egész reális, nem?
Nem butaság ezt idejében megírni (no igen, elkésve nem csak hogy felesleges, de eléggé lehetetlen is), mert ki tudja, mikor esik a fejünkre egy kődísz a Körúton sétálva.
Én még nem írtam végrendeletet, még csak utolsó kívánságomat (vagy kívánságlistámat) sem osztottam meg eddig senkivel. Annak a jogi hátterével sem vagyok tisztában, mennyire számítana hivatalosnak például egy blogbejegyzésben közzétett kívánság.
No mindegy. Nekem az a kívánságom, hogy a Holdon szórják szét a hamvaimat.
...illetve... nem. Ez elég felesleges kívánság lenne, meg feltehetően túl sokat kellene erre áldozniuk a szeretteimnek. Beérem azzal, hogy - ha erre életemben nem kerülne sor - könyv alakban kiadják a blogbejegyzéseimet. Ez még egész reális, nem?
Fekvőtámasz projekt
Lassan (lehetőleg még ma) újra neki kellene látnom a "fekvőtámasz projektnek", és megküzdeni a gravitációval, hogy egy szép napon képes legyek elérni és átlépni az álomhatárt: a száz fekvőtámaszt. Úgy vagyok vele, hogy időről időre nekilátok, de aztán néhány nap - vagy jobb esetben néhány hét - lelkesedés után elfogy az ezirányú lelkesedésem... erőt kellene vennem magamon.
Erre az eredményre legalább olyan büszke lennék, mint az eddigi négy Balaton-átúszásomra vagy a három Kinizsi Százas túrámra. Vagy mint amikor egyszer sikerült 500-at dekáznom a bőrfocimmal. Bálint barátom szerint ráadásul nem is nagyon lehetséges egy átlagos halandó számára a száz fekvőtámasz elérése, így aztán neki is be kell bizonyítanom feltevése helytelenségét.
Van egy weboldal is egyébként, ami segíti tervükben az elég elszántakat: 100fekvotamasz.hu.
Erre az eredményre legalább olyan büszke lennék, mint az eddigi négy Balaton-átúszásomra vagy a három Kinizsi Százas túrámra. Vagy mint amikor egyszer sikerült 500-at dekáznom a bőrfocimmal. Bálint barátom szerint ráadásul nem is nagyon lehetséges egy átlagos halandó számára a száz fekvőtámasz elérése, így aztán neki is be kell bizonyítanom feltevése helytelenségét.
Van egy weboldal is egyébként, ami segíti tervükben az elég elszántakat: 100fekvotamasz.hu.
Száz forint a sajtburger
Bizony mondom Néktek, ma kellene enni majd száz forintos sajtburgert (a McDonald's-ban van ez az akció).
Hejj, amikor még a McDonald's-ban dolgoztam... téli éjszakákon szemetet tömörítettem a Nyugati téri étterem tégla-boltívekkel díszített, dohos, szennyvíz-áztatta, csótányjárta pincéjében. Mégis volt benne valami romantikus - legalábbis így utólag visszagondolva.
Hejj, amikor még a McDonald's-ban dolgoztam... téli éjszakákon szemetet tömörítettem a Nyugati téri étterem tégla-boltívekkel díszített, dohos, szennyvíz-áztatta, csótányjárta pincéjében. Mégis volt benne valami romantikus - legalábbis így utólag visszagondolva.
2009. augusztus 27., csütörtök
Szcientológia és [klit]orális szerelem
Blogkonzerv, avagy a korábbi blogomból idézve, valamikor 2006-ból:
"Ahogy blog.hu-s blogokat olvasgattam, ismét felfedeztem Tóta W. Árpád blogját, benne pedig egy posztot a szcientológia egyházról. Engem egyszer próbáltak meggyőzni ezek a fura mukik, a személyiségemet természetesen fejlesztendőnek találták, az IQ-m viszont bejövős volt, olyan 130 körülinek mérték be, ha jól emlékszem. Az azért elég zsír. Szóval tök okos vagyok, ez a lényeg. Olyannyira, hogy többet vissza se mentem hozzájuk, személyiségfejlődés ide vagy oda.
Most pedig let's talk about sex, ahogy Kinsey mondaná.
Rájöttem, hogy azoknak az embereknek, akiknek nem elég kiegyensúlyozott a szexuális életük, igazából csak annyi a bajuk, hogy rossz helyre születtek. A HVG július hetedikei számában cikksorozat - vagy nem is tudom hogy hívják az ilyesmit - jelent meg, "A magyarok nemi élete" címmel. Ebben olvastam:
"Még fiatalabb, 12-13 éves lányoktól tudta meg egy szociológus, hogy dunántúli falucskájukban hétvégenként versenyt rendeznek: az nyer, aki 10 perc alatt több fiút tud szájjal kielégíteni". Biztosan a Vas megyei Pornóapáti helységről van szó amúgy. Hiába, születni is tudni kell. Nesze neked pedofília.
Aztán persze meglehet, hogy úgy kell érteni a HVG mondatát, hogy nővéreik vagy anyukáik játszák ezeket az izgalmas megmérettetéseket, a kislányok csak hallottak róla, vagy a helyszínen szurkolnak szeretteiknek. Mondjuk ez annyira szexista dolog... Férfiaknak is lehetne rendezni orális-klitorális puncinyaló versenyt, persze az izgalmi görbe eltéréséből adódóan mondjuk tíz perc helyett egy órás vetélkedő lehetne mérvadó. Na meg egy fokkal nehezebben lehetne hitelesíteni az orgazmust, úgyhogy a csalások kiszűrése érdekében pulzusmérő, stb. bizonyítaná az eredményt. Az meg már megint olyan szcientológus bigyó... Én azt mondom: inkább a minőség, mint a mennyiség. És gyertyafény és romantika, a monogámiáról nem is beszélve."
"Ahogy blog.hu-s blogokat olvasgattam, ismét felfedeztem Tóta W. Árpád blogját, benne pedig egy posztot a szcientológia egyházról. Engem egyszer próbáltak meggyőzni ezek a fura mukik, a személyiségemet természetesen fejlesztendőnek találták, az IQ-m viszont bejövős volt, olyan 130 körülinek mérték be, ha jól emlékszem. Az azért elég zsír. Szóval tök okos vagyok, ez a lényeg. Olyannyira, hogy többet vissza se mentem hozzájuk, személyiségfejlődés ide vagy oda.
Most pedig let's talk about sex, ahogy Kinsey mondaná.
Rájöttem, hogy azoknak az embereknek, akiknek nem elég kiegyensúlyozott a szexuális életük, igazából csak annyi a bajuk, hogy rossz helyre születtek. A HVG július hetedikei számában cikksorozat - vagy nem is tudom hogy hívják az ilyesmit - jelent meg, "A magyarok nemi élete" címmel. Ebben olvastam:
"Még fiatalabb, 12-13 éves lányoktól tudta meg egy szociológus, hogy dunántúli falucskájukban hétvégenként versenyt rendeznek: az nyer, aki 10 perc alatt több fiút tud szájjal kielégíteni". Biztosan a Vas megyei Pornóapáti helységről van szó amúgy. Hiába, születni is tudni kell. Nesze neked pedofília.
Aztán persze meglehet, hogy úgy kell érteni a HVG mondatát, hogy nővéreik vagy anyukáik játszák ezeket az izgalmas megmérettetéseket, a kislányok csak hallottak róla, vagy a helyszínen szurkolnak szeretteiknek. Mondjuk ez annyira szexista dolog... Férfiaknak is lehetne rendezni orális-klitorális puncinyaló versenyt, persze az izgalmi görbe eltéréséből adódóan mondjuk tíz perc helyett egy órás vetélkedő lehetne mérvadó. Na meg egy fokkal nehezebben lehetne hitelesíteni az orgazmust, úgyhogy a csalások kiszűrése érdekében pulzusmérő, stb. bizonyítaná az eredményt. Az meg már megint olyan szcientológus bigyó... Én azt mondom: inkább a minőség, mint a mennyiség. És gyertyafény és romantika, a monogámiáról nem is beszélve."
A múlt
A leghálásabb téma a múltról írni. Semprunösen eltávolodva, a jövőbe menekülve vizsgálni az egykori jelent, kellő perspektívából visszatekintve.
Ottlik is a saját múltjáról írt, ahogy Csehov is. A Hatos számú kórteremmel kapcsolatban gondolkodtam el azon, hogy nem gyengíti-e egy író teljesítményét, ha tulajdonképpen saját magáról ír. Nem lenne-e nagyobb író, ha - amennyire lehet, persze - elszakadna saját múltjától és jelenétől.
Aztán mintha rájöttem volna, hogy nem - sőt, ez csak még érdekessebbé teszi az egészet.
Ottlik is a saját múltjáról írt, ahogy Csehov is. A Hatos számú kórteremmel kapcsolatban gondolkodtam el azon, hogy nem gyengíti-e egy író teljesítményét, ha tulajdonképpen saját magáról ír. Nem lenne-e nagyobb író, ha - amennyire lehet, persze - elszakadna saját múltjától és jelenétől.
Aztán mintha rájöttem volna, hogy nem - sőt, ez csak még érdekessebbé teszi az egészet.
Véletlen
Újra eszembe jut, amikor évekkel ezelőtt, kezdő blogger koromban arról ábrándoztam, hogy majd egyszer tömegek olvassák a blogomat, írásaimat. Akkor már-már elviselhetetlenül könnyűnek éreztem ezt a folyamatot, és úgy gondoltam, csak idő kérdése, hogy az (egyik) legolvasottabb blogger legyek (legalábbis a hazai úgymond blogszférában). Valójában nem csak idő kérdése - bár idő kérdése is, sőt, az idő nagyon fontos tényező, de sokkal lassabban őröl, mint először - régi hajnalokon, a buszmegálló felé sétálva - képzeltem.
De az időn kívül is nagyon sok fontos paraméter van: a kreativitástól kezdve a véletlenig. És tán ez utóbbi legalább olyan fontos, mint a többi. És a személyiségjegyek: elég különlegesnek lenni, de valahol mégis átlagosnak; hitelesnek, de kellőképpen komolytalannak. Tán a legnagyobb hiba, amibe ember eshet, ha túl komolyan veszi magát (ahogy filmek esetén is, ez szinte sablonmondat a filmkritikákban).
De az időn kívül is nagyon sok fontos paraméter van: a kreativitástól kezdve a véletlenig. És tán ez utóbbi legalább olyan fontos, mint a többi. És a személyiségjegyek: elég különlegesnek lenni, de valahol mégis átlagosnak; hitelesnek, de kellőképpen komolytalannak. Tán a legnagyobb hiba, amibe ember eshet, ha túl komolyan veszi magát (ahogy filmek esetén is, ez szinte sablonmondat a filmkritikákban).
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)