2009. szeptember 2., szerda

A pénztárosnő, a gondolatolvasás és a Budapest TV

- Nem vagyok gondolatolvasó - mondta a pénztárosnő a kellemesen dohos, régi emlékeket idéző welcome-illattal fogadó Kaiser's-ben. A kolléganőjének mondta, aki mellette állt, hogy gyakornoki minőségben a pénztárosi szakmát tanulja. Hogy mire mondta, azt nem tudom pontosan, de egy korábbi vásárlóval kapcsolatban.
- Ha gondolatolvasó lennék, nem itt ülnék, hanem a Budapest TV-ben - tette hozzá. Majd még (észbe kapva) azt is hozzátette, hogy "Ja, az már meg is szűnt". Bús bohócként egy pillanatra mintha el is szomorodott volna, ahogy elképzelte, mennyivel jobb sora lenne egy stúdióban ülve - de mindez immár két okból sem lehetséges: egyrészt, mert képtelen olvasni mások gondolataiban, másrészt pedig mert az említett tévéadó kínálata sem olvasható már a műsorújságokban.
A vásárló, aki épp soron volt viszont elmosolyodott, bár fülhallgató volt a fülében - a kasszához érve biztosan lehalkította a zenét, és így hallotta a dolgozó kedélyes monológját.
Ami a Budapest TV-t illeti, néhány napja már valóban nem sugároz adást. Pedig milyen jó kis műsorok voltak ott... Tihanyi Tamás, a "küldöm az energiát" bácsi volt a kedvencem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése