Nagymamámék napfényes, tizedik emeleti konyhájában ültem egy régi délutánon (vagy délelőttön, de semmiképp sem éjszakán), és a Texas Instruments prospektust nézegettem. A TI-85-ös típusjelzésű programozható grafikus zsebszámológép volt a kedvencem, az utolsó oldalon, az volt a csúcsmodell. Karcsú volt, fekete, és gyönyörű. Mellette misztikus szavak, a kis gép képességeit jelezve: vektor-műveletek, mátrixok, szubrutinok, meg hasonlók. A szubrutin volt a legmisztikusabb. Ez volt a kedvenc katalógusom, a kedvenc számológépemmel, néhány képpel és sok sajtóhibával. Már kicsit gyűrött volt, sokat nézegettem, néha a vécén is.
Aztán egyszer elsétáltam az irodaszerboltba (útközben megkergetett egy dongó), de ott csak a TI-82-es típust lehetett kapni. Azért hosszan bámultam a kirakatban.
2009. szeptember 10., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése