Kép az ágy felett Balatonlellén

Kedvesemmel pár hete, amikor még javában nyár volt, néhány napot Balatonlellén töltöttünk.
A - kissé távol eső - tóban való pancsolás mellett a Zimmer frei csodálatos lehetőséget kínált például hintázásra - a hintából ráadásul pompás kilátás nyílt a kocsibejáróra és a szemközti fogadóra is. A hintázás az egyik legjobb dolog a világon, bizony mondom néktek. Amikor pedig nem fürödtem és nem is hintáztam, és nem is a szemközti fogadóban palacsintáztunk, akkor a hűs szobában olvastam Balzac A vidéki orvos c. regényét (Balzactól korábban csak a Goriot apót olvastam, mert kötelező olvasmány volt gimnáziumban - bár arra már nem emlékszem, hogy teljesen kiolvastam-e, vagy sem). Az évek óta a polcon porosodó, ütött-kopott könyvnek köszönhetem, hogy újra felfedeztem a betűk követésének örömét, tán ha nem olvasom el, az Iskola a határont sem olvasnám most.
Az ágy felett pedig, ahol igazából csak félig voltam, mert félig egy délfrancia falucska körül lebegtem, és szemléltem Benassis doktor kalandjait - nos, az ágy felett ez az alkotás függött: egy fűzős, harisnyatartós hölgy kissé homályos alakja, amint lehunyt szemmel, mosolyogva adja át magát az érintések és csókok varázsának, továbbá egy még homályosabb férfialak - a művész ezzel az ábrázolásmóddal nyitva hagyta azt a fontos kérdést, hogy most a nő mellett valóban ott van-e a férfi, vagy pedig a függöny arra utal, hogy csak a képzeletében. Mert hát nem mindegy, hogy fikció vagy frikció.