Gyermekkoromban gyarkan jártuk édesapámmal autóbusszal a Dunántúlt, a Mátrát, rokonokhoz vagy kirándulóhelyekre tartva.Duruzsolt a motor, szaladt a táj, dúdoltam magamban, és mindenfélére gondoltam - akkor úgy tűnt, hogy minden pillanatban valami okos dologra gondolok. Hogy gondolataim csodálatosak és csodálatosan össze is függenek, mint egy regény sorai, vagy egy zenei mű dallamai. Az volt az illúzióm, hogy elmém egy másodpercre sem áll meg, folyamatosan szövődik benne valami nehezen kimondható és leírható, de nagyszerű dolog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése