2009. szeptember 1., kedd

Hangulat és varázslat

"Tulajdonképpen sosem hittem benne, hogy a rossz dolgok valóban léteznek. Csak másképp kell értelmezni őket, és nyomban megszűnnek." - írja Ottlik. A mélyen a regénybe ágyazott szavak elolvasását követő naív pillanataimban azt hittem, egyik első felfedezője vagyok ennek a kincsnek, ennek a mondatnak, aztán egyre több helyen láttam idézetként (mint amikor kamaszkoromban kölcsönkaptam egy - ma már múzeumi vitrinbe kívánkozó - Atari zsemkompjútert, majd az addig ismeretlen márkát egyre több helyen kezdtem el látni, és hamarosan rájöttem: az Atari egy tekintélyes márkanév).
Igaza van Gézának, nagyon igaza. Mb.
Egyre inkább ráeszmélek, hogy minden relatív. A legfontosabb paramétert a világ megismerésében nem a földrajzi koordináták vagy az idő jeleneti (vagyis az időpont értelemben vett idő), hanem a saját gondolataink, és a világra vetített hangulatunk, a varázslat.
Most az istvántelki vágányok jutnak az eszembe, a kis bakterkunyhó, és az eső illata.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése