Lágy zeneszó szűrődik be, az ablak alatt harmónikás cigány húzza a nótát. Rója a külvárosi utcákat és zenél, így keresi a kenyerét.
Szórja az éterbe a képzeletbeli hangjegyeket, ahogy a rajzfilmekben, képregényekben kanyarognak elő a hangszerekből, éneklő torkokból a kották; vagy mint ahogy én szórom a blogomba a betűket. Ő legalább megél belőle, s több emberhez jut el. Tán még egyedibb és művészibb is, mint az én gyakran közhelyes és modoros szavaim.
2009. szeptember 13., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése