Ma kiolvastam Ottlik könyvét. Érdemes volt, szép regény (sőt, a "magyar regény egyik csúcsa", ahogy a hátoldalán írta valaki - nem vagyok irodalmár, de egyszerű és nem túl tapasztalt olvasóként mindenképpen egyetértek vele) - az utolsó oldalakhoz érve szomorúság-féle érzésem lett, hogy mindjárt vége a történetnek (vagy Medve halála miatt?), de a könyv "birtokba vétele" okozta flow-élmény erősebb volt.A borítója pedig csaknem olyan, mint egy Rorschach-ábra - éppen csak nem szimmetrikus.
Mintha tájkép lenne, elkenődött naplementével, vagy mintha egy betépett néger kifújná a dzsangafüstöt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése