Az első talákozás egy könyvvel (és a kritikával)

Robert M. Pirsig A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete c. könyvén írok, azt használom alátétnek. Ez az első találkozásom a könyvvel. Mint amikor egy városon csak átutazunk, pontosabban az elkerülő autópályán haladunk el mellette, és a zajvédő falaktól még távolról sem látjuk. Hát ilyen ez a találkozás most, de egyszer talán elolvasom. Unokatestvérem könyve. Mármint nem Robert M. Pirsig az unokatestvérem, ő csupán megvásárolta. Mármint nem Robert M. Pirsig vásárolta meg, hanem az unokatestvérem (aki nem Robert M. Pirsig, sőt, teljesen másképp hívják, még csak nem is Róbert, és a felmenőink között sincs egyetlen Pirsig sem, amennyire tudom). Szóval unokatestvérem csak megvásárolta a könyvet. Vagy lehet hogy nem is ő vásárolta, hanem ajándékba kapta, de most hagyom nyugodtan vasalni, nem kérdezem meg tőle. Bár megkédezhetném, de nincs jelentősége. A címe minden esetre jó. Mert mi a p*na, merül fel az emberben. Mármint nem vagina monológilag értem, hogy mi a p*na, hanem hogy miképp jön össze a zen és a motorbicikli. De ez csak cím persze. Jó cím.
Unokatestvérem, aki épp vasal, és megengedte, hogy a könyvén írjak, őszinte. Szeretem az őszinteségét. A blogomról is őszintén megmondta, hogy bár vannak benne jó bejegyzések, sok "szét van esve", néhányra pedig azt mondta, hogy "ezt nem írtad le elég érdekesen; túlságosan figyelsz a mondatokra". Te vagy szétesve, apukám, gondoltam először magamban, de aztán lehet hogy igaza van. De az is lehet, hogy nincs igaza. Ha meg mégis igaza van, hát akkor szét van esve, na és, mi van akkor, puff neki. Meg hogy figyelek a mondatokra... Hö. Mb. De azért szeretem az őszinteségét.
Robert M. Pirsig könyvének a minőség az egyik központi kérdése, ahogy a borítón olvastam. Ez az, ez kell nekem is. Minőség. A blogom legyen olyan, mint egy kedves utca, vagy egy szép kert. Legyen hangulata, és sugározzon minőséget. Még akkor is, ha kicsit szét van esve. A szétesés a bája. Direkt van szétesve, bibííí.