Egyszerre szeretek és gyűlölök írni.
Gyűlölök, mert ki vagyok szolgáltatva az Ihlet Isten kénye-kedvének (nem nagyon szívlelhet engem, ami nem is csoda, hiszen még egyszer sem imádkoztam hozzá, és áldozatokkal sem kedveskedek neki).
És szeretek, mert izé... - tessék, erről beszélek.
Még szerencse, hogy az írás olyan, mint a tánc: tehetség nélkül is kedvünket lelhetjük benne. Hoppá, lehet hogy éppen ez az. Ahogy a táncot, az írást sem szabad túl komolyan venni.
2009. szeptember 7., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése